Képzeljük el, hogy külföldön vagyunk, és nem beszéljük az ott élők nyelvét. Hamar rájövünk, hogy kénytelenek leszünk a mutogatni, ha meg szeretnénk értetni magunkat. Aki járt már így, tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat.

A babák is hasonlóan érezhetik magukat, amikor a körülöttük lévő emberek nem értik meg őket, annyi különbség talán mégis van, hogy a kisgyermekek esetében még kiélezettebb a helyzet, hisz esetükben gyakran alapvető szükségleteik kielégítéséről van szó. Éhesek, szomjasak, fáznak, tele a pelusuk, fáj valamijük, ezek a szükségletek gyakran azonnali beavatkozást igényelnének. A kicsiknek ilyen helyzetben eszközként marad a sírás és a mutogatás. Mindezt végiggondolva, nem is csoda, hogy a babák általában sokat sírnak.

Az esetek nagy részében előbb-utóbb mégiscsak sikerül orvosolni a problémát, hála, annak, hogy egy idő után már a gyermekek viselkedéséből (sírás jellege, hasfájás esetén láb felhúzása, fogfájás esetén kéz szájba tétele…stb.) sokszor ki lehet következtetni, hogy mi a gond. Azonban fontos azt is tudni, hogy mennyi időt vesz ez igénybe. A babajelbeszédet használók lényegében egyből tudják jelezni, hogy mi a gond, viszont a nem jelelőknél megértés hiányában akár sok idő is eltelhet, mire a szülő kitalálja, hogy mit kell tenni.

A fentiekben csak a szükséglet kielégítésről esett szó, azonban számos olyan helyzet van, ahol a baba csak azt szeretné, ha a körülötte lévők látnák, amire ő épp rácsodálkozott, a gyors megértést és visszajelzést itt is nagyban elősegíti a babajelbeszéd.

Elmondhatjuk, hogy ha valaki egyszer megtapasztalja, hogy a gyermeke visszajelel, az annyira ösztönzőleg tud hatni, hogy onnantól minél többször, és minél több jel segítségével szeretne kommunikálni a babájával. Próbáld ki, és meglásd, így van!