Hat hónapos volt a kislányom, amikor egy Jelel a babám bemutató órán vettünk részt. A módszer, amit Kriszti alkalmaz már ekkor megtetszett, ezért jelentkeztünk is a következő induló kezdő tanfolyamra. Anyukaként nagyon élveztem a tanfolyam minden óráját, mert lenyűgözött ez az újfajta kommunikációs módszer, amit a babámmal gyakorolhatok. Emíliánál ekkor még szinte nem is indult be a beszédfejlődés, mivel alig volt 7 hónapos, de én kitartóan használtam otthon is a jeleket, amiket az órákon tanultunk. A legmeglepőbb az volt, hogy néhány hónappal később, amikor én már csak elvétve használtam a jeleket, kezdett el ő is jelelni.  Az első jelei között volt a lámpa, az alma és a „kérek még” jele. A sikerélménytől felbuzdulva újra elővettem a Krisztitől kapott jegyzeteket, átnéztem a jeleket és új lendülettel kezdtem mutatni neki a napi rutinban előforduló tárgyak, ételek, állatok és cselekvések jeleit. Ekkor már 11-12 hónapos volt Emília és láthatóan érdeklődött az új jelek iránt. Minden mozdulatomat alaposan megfigyelte, és igyekezett a kis kezeivel leutánozni. Ez a folyamat azóta is tart, gyakran jelel, és ezzel párhuzamosan a beszédfejlődése is szépen alakul. Most, hogy bölcsődébe kezd járni, kicsit sajnálom, hogy a bölcsődei kisgyermekgondozók nem ismerik a babajelbeszédet, mert tőlük is tanulhatna, gyakorolhatna és könnyebb lenne a kommunikáció a többi kisgyerekkel is.