A pápá – jellemzően az egyik kézzel való előre-hátra, vagy éppen oldalra történő integető mozdulat – a kisgyermekek egyik legismertebb és legnépszerűbb babajele.  Olyannyira természetes ez a mozdulatsor, hogy babajelbeszédtől függetlenül szinte minden gyermek elsajátítja. Miért is? Mert a kicsi környezetében lényegében mindenki használja. Nem csak anya és apa integet, de integetnek a nagyszülők, barátok, a boltban a pénztáros néni…stb, tehát ezzel a jellel lépten-nyomon találkozik a gyermek.

Már nagyon hamar mutatta Izabella ezt a jelet, lényegében 6 hónapos korában már a járókában felállva integetett. Igen meglepő volt ezt látni, viszont én úgy vettem észre, hogy még ebben a korban nem volt tudatos ennek a jelnek a használata, inkább csak a mozdulat utánzásán volt a hangsúly. Az első jel, amit Iza tudatosan használt, a fény volt 9 hónaposan.

Úgy gondolom, hogy két alapvető feltétele van annak, hogy egy jelet babajelnek tekinthessünk.

• Egyrészt, hogy a gyermek egy meghatározott jelre utaló mozdulatot tegyen. Hangsúlyoznám, hogy nem kell – és eleinte nem is fog – pontosan utánozni minket,
• Másrészt pedig, hogy ne csak utánozzon minket, hanem tudja is, hogy az adott mozdulat pontosan mire utal.

Izabella: Találkozáskor és búcsúzáskor általában pápát integetek, de csak abban az esetben, ha jó hangulatban vagyok, ill. sokszor kifejezetten csak akkor szoktam integetni, amikor már egy adott helyről elindultunk. Anya nem érti ezt a szokásomat, és érdekes, hogy Rebeka testvérkémnél is ezt tapasztalta. Anya úgy véli, hogy lehet, a gyerekeknek van valami sajátos logikájuk, gondolhatják, hogy az integetés legtöbbször csak akkor jár, ha már elindultak.

A pápá jeléről itt láthattok egy rövid videót: