Mi volt az első gondolatom, amikor megtudtam, hogy volt védőnőm stroke-on esett át?

Az egész történet ott kezdődött, hogy már nyugdíjas védőnőm egy közösségi portálon bejelölt. Nem tudtam mire véljem a dolgot, ezért felhívtam, mit sem sejtve, hogy időközben milyen nagy baj érte. A telefont ő maga vette fel személyesen, és körülbelül 20 percet kedélyesen elbeszélgettünk, mire megemlítette, hogy két hónapja ágyba fekszik, a bal fele lebénult, és az egyik szemével csak kevéssé lát, mivel stroke-on esett át. Teljesen ledöbbentem! Három gyermek anyukájaként nagyon sokat köszönhettem ennek a hölgynek, és nagy szomorúsággal töltött el, hogy ilyen állapotba került. Az esetét hallva egyből az jutott eszembe, hogy elképzelhető, hogy segítségére tudok lenni, …

Ki az a Dr. Norman Doidge, és mi köze a védőnőm stroke-jához?

…emlékszem, hogy már ekkor meséltem neki Dr. Norman Doidge agykutatással foglalkozó könyveiről, amiben sokat ír az agy és a kéz kapcsolatának leginkább elméleti hátteréről. Dr. Norman Doidge-ról azt érdemes tudni, hogy pszichiáter, kutató professzor, több egyetemen oktat, és könyveit más agykutatóktól vett anyagokból, ill. magánemberek beszámolóiból állította össze.
Mivel munkámból kifolyólag rengeteg kézjelet ismerek, felajánlottam a védőnőmnek, hogy összeállítok neki egy rehabiltációt vélhetően segítő feladatsort, melyet azóta kézformatornának neveztem el.

Tartok egy ingynes online webináriumot is 2022.06.16-án 18:30-19:30-ig, ahol az agykutatással foglalkozó könyvekben olvasott, témához kapcsolódó információkról, és a 8 hónap alatt szerzett tapasztalatokról mesélek. Amennyiben érdekel a téma, az lábbi képen a JELENTKEZEM gomb megnyomásával tudsz regisztrálni, mellyel egyúttal feliratkozol hírlevelemre is.

A feladatok kidolgozása előtt konzultáltam orvossal is.

Be kell valljam, hogy a kézjeles kommunikáció módszerem, amelyet ezidáig leginkább a gyermekek oktatása, fejlesztése kapcsán alkalmaztam (mostanáig 4 hazai egyetemen prezentáltam vendégelőadóként a témában, és már van olyan többségi bölcsőde, óvoda, és már iskola is, ahol a gyakorlatban használják a kézjeles kommunikáció nevelést, oktatást segítő elemeit), fogalmam sem volt, hogy pontosan milyen hatásokat tud generálni stroke-on átesettek esetében. Mielőtt nekiláttam volna a feladatok kidolgozásának, előtte konzultáltam egy orvossal, hogy lehet-e esetlegesen bármit ártani ezekkel az apró kézmozdulatokkal. A válasz, amit kaptam egy legyintés, egy mosoly és egy nem volt.

Vissza az alapokhoz! Tudja valaki, hogy hogyan is nyílik pontosan egy gyermek keze (ujjról-ujjra) az első életévben?

Kiválogattam hát azokat a kézformákat, amelyeket a pici gyerekek 0 és 1 év között meg tudnak mutatni, majd az ujjak mozgásának fejlődési menete alapján 12 napon át tartó, rendkívül egyszerű, apró mozdulatokat tartalmazó feladatsort állítottam össze.

A torna végzési ideje exponenciálisan növekszik, a feladatsor utolsó napján már 2 óra 36 percet vesz igénybe. Ez azért valljuk meg, hogy nem kevés idő, de érdemes lehet tudni, hogy Birminghamban egy úgynevezett Taub Klinikán, ahol szélütéses betegeket kezelnek, 10 – 15 napon keresztül napi 6 óra finommotorika (apró ujjmozgásos) fejlesztést kapnak a betegek. Volt olyan, akinél 45 év után, ill. a kéz teljes bénultsága esetén is az esetek 80%-ban javulást tapasztaltak. A terápia egy része: a mindennapos tevékenységek intenzívebb változata*[1], saját megjegyzés: ergo jelelés. Itt jegyezném meg, hogy az elmúlt években számos hazai szervezetet kerestem meg azzal a céllal, hogy kutatás indulhasson a kézjelek fejlesztő hatásait illetően, de ezidáig sajnos nem jártam sikerrel.

Mik voltak a védőnő tapasztalatai a kézformatorna végzése kapcsán?
Az alábbi levelet kaptam tőle két hónappal a gyakorlatsor elkezdését követően:

„Szerintem helye van az életünkben a sokak által jól ismert szólásnak, közmondásnak. A következőre gondoltam:
– „Minden rosszban van valami jó.” –
Tavasszal meglátogatott a „ROSSZ”. Gyökeresen megváltozott az életem, a stroke miatt a bal oldalam lebénult, sem kezem, sem lábam nem mozdult. Rettenetesen megijedtem! Mi lesz most? Hogyan tovább? A család, rokonok, barátok, ismerősök a segítségemre siettek, amiben csak tudtak.
Így tett Puskás Kriszti is, általa tudtam mélyen megismerni a kézgyakorlatokat.
Kriszti töviről hegyire beleásta magát a témába, a jelek világába, melyet számtalan kutatás eredményére, megtapasztalásokra alapozott. Számtalan külföldi szakirodalomban is közzétett adatokat átvetítette a bénult ujjakra.
És most jön a „JÓ”.
Ha nem ért volna el a „ROSSZ”, talán nem is ismerkedtem volna meg ilyen alaposan, sikeresen a kézjelek fontosságát, hasznát…” Az alábbi képen a Te vagy a jel webes alkalmazásból a kézformákhoz kötődő tananyagok láthatóak. A védőnő ebben az időszakban még belaminált papírokról gyakorolt, mivel akkor még folyamatban volt a program elkészítése.

“…már ténykedek a konyhában, söprök, fürdök, majdnem önellátó lettem.”

“…A közvetlen családom örömmel látja a javulást. Ki is adták a feladatot:
– Kiállhatsz az út szélére stoppolni, működik a jelelés, működik egyértelműen a kézmozdulatod. –
Napi többszöri kézjelek gyakorlásával két hónap alatt eljutottam oda, hogy ma már ténykedek a konyhában, söprök, fürdök, majdnem önellátó lettem. Napról napra jobban szót fogadnak az ujjaim.
– Cipőfűzőt még nem tudok kötni. –
Szóval a kézjelek gyakorlásával elért sikerek kihúztak a gödörből. A félelmeimet felváltotta az öröm és a bizakodás.
– Ha találkozol a „ROSSZ”-al, mindenképp keresd meg benne a „JÓ”-t. –„

Botka Istvánné
Védőnő

Hogy érzi azóta magát a védnőnő?

Jelen bejegyzés megírása előtt felhívtam a védőnőt, egyrészt hogy engedélyt kérjek a neve közzétételéhez, másrészt, hogy megkérdezzem, hogy hogy érzi magát. Boldogan mesélte, hogy sokat jön-megy, de nem ám céltalanul, hanem ismerősökhöz beszélgetni, boltba bevásárolni, hivatalokba ügyet intézni. Azonban a bal lábának emelése még néha nehézkesen megy, a kezének kinyitása pedig még sokszor leginkább egy robot mozgására emlékeztetni. Arról is beszámolt, hogy a ház körüli teendőket szerencsére továbbra is önállóan el tudja látni.

Nem hagyott a kérdés nyugodni: vajon más stroke-on átesett betegeken is lehetne a kézformatornával segíteni?

Emlékszem, igen megdöbbentett a fenti beszámoló. Két dolgot tettem ezt követően. Egyrészt próbáltam utána nézni annak, hogy mi is állhat a gyors javulás hátterében, másrészt megkerestem más stroke-on átesett betegeket, akik vállalták a feladatok kipróbálását. Akinek egyáltalán nem mozgott az egyik keze, annak egy családtagja, vagy éppenséggel saját maga, a másik, ép kezével mozgatta sérült ujjait. 9 fővel 8 hónapja gyakorlunk, az itt szerzett tapasztalatokról, valamint arról, hogy egy agykutatással foglalkozó könyv szerint mely testrészek mozgatják meg leginkább az agyat, pontosan egy hét múlva ugyanitt közzéteszek egy újabb bejegyzést.
Ha előbb szeretnéd olvasni, megteheted! Iratkozz fel a hírlevelemre, és elküldöm az anyagot Neked!

Mi volt az az érzés, ami életre hívta ezt a cikket?

Fontos tudni, hogy az általam megalkotott kézjeles kommunikáció módszere, és a részét képező kézformatorna kapcsán jelenleg nem áll rendelkezésre kutatási eredmény! Mindazonáltal továbbra sem hagy nyugodni a gondolat, hogy hátha vannak még olyanok, akiknek ezzel a rendkívül egyszerű gyakorlatsorral kicsit könnyebbé tudom tenni a hétköznapjait. Ez az érzés hívta életre ezt a cikket. Megköszönöm, ha megosztásával hozzájárulsz ahhoz, hogy minél több érintetthez eljuthassanak a fenti információk.

További információk a www.tevagyajel.hu oldalon találhatók.

Bejegyzés fotóinak forrása: Canva

[1] Dr. Norman Doidge: A változó agy, Park Könyvkiadó, 2015. 186-187. o.

A cikket írta:
Puskás Kriszti
Kézjeles kommunikáció oktató
Telefon: +36-20-936-98-14
E-mail: info@tevagyajel.hu
Honlap: www.tevagyajel.hu
FB zárt csoport: https://www.facebook.com/groups/tevagyajel
FB oldal: https://www.facebook.com/tevagyajel
Írói FB oldal: https://www.facebook.com/PuskasKrisztiN
Online konzultáció: https://tevagyajel.hu/product/online-konzultacio-30-perc/