Az édesanya beszámolóját az alábbiakban olvashatjátok:

A szülők a gyermekkel a kézeles kommunikáció módszerének gyakorlatsorlatait végzik, melyek a Finommotorika mérése kézformákkal kártya mérésein alapulnak. A gyakorlatok jellemzően ujjmozgásokból és lehúzó, érintő mozdulatokból állnak, melyek a kézrekreációt (PKK módszren alapuló) célozzák elsődlegesen.

“Van egy 9 éves agyi fejlődési rendellenességgel (oxigénhiány) született kislányom. Az elmúlt pár hétben ugrásszerű fejlődést mutatott, ezeket az élményeket szeretném most megosztani Veletek. Egyik nagyon kedves barátnőm javasolta, hogy keressem fel Puskás Krisztit, és készítessek vele egy finommotoros felmérést. Júniusban ellátogattam Krisztihez, és meg is csináltuk a felmérést. Kislányom kevéssé mozgatja önállóan a kezét, a felméréskor én mozgattam neki az ujjacskáit a megadott instrukciók alapján, ahogy tudtam. Ez alapján összerakott Kriszti nekünk egy feladatsort, amit július 1-től igyekszünk minden nap csinálni. Első napokban nem sikerült végigcsinálni a gyakorlatokat, de kitartó voltam. Végül sokat segített, hogy ölembe vettem, és úgy gyakoroltunk. Az első napokban a gyakorlás után felélénkült a gyermek, majd 2 órát aludt. Kb. egy hét után új hangok jelentek meg. Kinyújtotta a karját és a mutatóujjával mutatta, hogy mit kér. Ilyen még soha nem fordult eddig elő, úgyhogy nagyon örültem. Apa is bekapcsolódott a gyakorlásba. Mára már van olyan feladat, amit a kislányom már egyedül is meg tud csinálni.
Nyaralás alatt kimaradt pár nap, illetve néha még egy-egy nap ki szokott maradni. Amiket én tapasztalok, azok lehet, hogy kis dolgok, de nekem mégis nagyon nagyon nagy dolgok. Kislányom úgy szokott elaludni, hogy bólogat, az állán gördülve balra-jobbra, ez nagyon szokatlan elalvási mód, de mi már megszoktuk. Az elmúlt napokban volt olyan, hogy ez 3 napig teljesen megszűnt, tehát oldalára fordult és szépen elaludt, mint általában az emberek. Én arra gondoltam, hogy valahogy ezen a téren rendeződött az idegrendszere. 9 éve etetünk napi 5x féréjemmel, már nagyon unjuk, viszont most rá tudjuk venni, hogy fele ételt ő egye meg egyedül, tehát megfogja a kanalat, befordítja a szájához és eszi teljesen ügyesen, önállóan.
Összességében rendezettebb a gyerek, jobb az állóképessége. Én is csinálom a gyakorlatokat, és azt érzem, hogy az én életem is rendeződik. Én eléggé szétszórt vagyok., így születtem, vagy nem tudom, viszont a rendszeres kézmozdulatoktól sokkal fókuszáltabb vagyok. Több az energiám, ha kevesebbet is alszom, akkor is ugyanolyan fókuszban és erőben tudok maradni. Volt már olyan nap, hogy semmit sem felejtettem el. Ha a férjem is odaül napról napra és csinálja, akkor ő is sokkal-sokkal fókuszáltabb, és ő sem felejt el dolgokat. Ez pedig nagyon nagy szó, mert mi azért vagyunk egy pár, mert így együtt jó sokmindent elfelejtünk.
Minőségi életnek érzem ezt ahhoz képest, ami korábban volt. Olyan mintha lett volna valami homály a szemem előtt, vagy az agyamon, vagy nem is tudom, tehát ilyen homályon keresztül néztem mindnet, és a kézgyakorlatoknak köszönhetően éleslátásom lett, és jobban átlátom a dolgokat, és van erőm kivitelezni azt, amit elgondolok. Nagyon szépen köszönjük Puskás Krisztinek és a kézjeles kommunikáció módszerének a segítséget.
Új dolog az is, hogy azt kérjük a kislánytól, hogy vegye ki a tányérját a szekrényből, odamegy, kiveszi, kérünk kanalat, és azt már önállóan átgondolja, hogy honnan akarja elővenni, például nem a szekrényből, vagy a fiókból, hanem a mosogatógépből. Megfogja a kezem és odavisz ahhoz, amit szeretne, ez sem volt még eddig. Az elmúlt napokban nem mutatott rá semmire, ezt most nem tapasztaltam. Tovább folytatjuk a gyakorlást, mert látjuk, hogy szépen fejlődésnek indult kislányunk.”

A bejegyzés folytatása itt olvasható:

Egy agyi rendellenességgel rendelkező kislány édesanyjának beszámolója a kézjeles kommunikáció módszer alkalmazása kapcsán – 2. rész