Az édesanya további beszámolóját (korábbi részt lásd. az előző bejegyzésben) kislánya fejlődéséről alább olvashatjátok. A hetek azt jelölik, hogy mennyi hét óta végeztetik a szülők a gyermekkel a kézjeles kommunikáció módszerének gyakorlatait, melyek a Finommotorika mérése kézformákkal kártya mérésein alapulnak. A gyakorlatok jellemzően ujjmozgásokból és lehúzó, érintő mozdulatokból állnak, melyek a kézrekreációt (PKK módszren alapuló) célozzák elsődlegesen.

5. hét:
“Most van valami ellenállás. Vissza kellett lépnem a startmezőre. (megyjegyzés: elő szokott fordulni, kb 6. hét környékén egy nagyobb visszaesés, mely az eddigi tapasztalatok alapján jellemzően kb. pár napig, vagy 1-2 hétig tart) Gyakorlatonként csempészem be a napunkba a feladatokat. Nem tudom most egybe végigcsinálni vele. Lehet kell keresnem másik napszakot. De avval együtt egyre önállóbb és a hangadása is változik. Látom a folyamatos fejlődést, hatást.”

6. hét:
“Szia! Jó reggelt! Még mindig külhonban vagyunk. Még mindig kevésbé engedi a gyakorlást a leány. Azért amikor üres járat van, becsempészek a bemelegítő gyakorlatok közül kettőt. Azt mindennapra megtartottam. Sajnos én nem bírom teljesen elengedni. Persze ha elhúzza a kos kezét, nem vagyok erőszakos. Az ujjszorítás és a dió formálás maradt meg. Mára a hangadásában veszek észre nagy különbséget. Egyre több mindenhez köt hangot. Vagy ami nincs ott jelen abban a pillanatban, ahhoz is. Ma reggel is valamit akar mondani, de nem értjük… De találgatunk, hogy mi lehet. Főleg még mindig magánhangzók. De határozottan érzem, hogy most már ezt választja kommunikációra, és nem tehetetlenül várja, hogy kitaláljuk a gondolatát. Repes a szívem! Ha mondjuk neki fotózásnál, hogy csííz, már érti a szitut. Az állóképessége is rohamosan nő, önmagához képest. Eddig egyszer-egyszer mosolygott csak, most, ha mondjuk neki, hogy csíííz, akkor oda néz, ahova kell és mosolyog. Mára megjöttek a mássalhangzók: Kikikokaka Gaj, meg még valami. Indulnánk a strandra a tengerbe, De!!!! Ő csapot teker!!!!! (megjegyzés: eddig akkor csak a felfelé nyílós csapokkal bírt el, a tekerősökkel nem) az ügyes kezével. Nagyon élvezi az új tudást, alig bírjuk elvonszolni innen. Azért hagytunk neki erre 10 percet, délután meg gyakorol tovább: nyitja, zárja.”

8. hét:
“Én elfogytam. Motiváltságomban, és motiválást adásomban is. Úgyhogy leeresztettem. Jövő héten visszatöltöm magam. Már két vagy három napja nem kezezünk. Nem csempészek semmi gyakorlatot sehova. Ennek az lett az eredménye, hogy tényleg hagytam pihenni a kislányt, hogy olyan cifra dolgokat “mond”, hogy utánozni sem lehet. Magánhangzók és mássalhangzók egyben. De ha pl.: le vagy fel kell húzni ruhadarabot akkor mondja, hogy : HÚ! Úgyhogy nagyon elégedett vagyok. Meg boldog. Vagy ha hallgatja a Micimackó dalt, mondja, hogy HÓ. Volt ez korábban is, de véletlenszerű, most pedig látni, hogy szándékos. Folyamatosan hallatja a hangját. Mintha most már örömét lelné benne és megtalálta volna az irányító gombot hozzá. Egyértelműen el tudja most mutogatni, hogy mit szeretne. Megfogja a kezem és odahúz, rá is mutat olykor, hogy mi az amit szeretne. Átölel és mondja : Ananana. Szerintem az én vagyok!”

11. hét:
“Most nem csinálunk más fejlesztést. (megjegyzés: a nyáron, amióta a kislány végzi a kézjeles kommunikációs gyakorlatsorokat, azóta semmilyen más fejlesztésen nem vett részt) A lovaglás fog vissza térni, heti 1 nap. 25 perc. Előtte konduktorhoz járt a lovaglás mellett heti egyszer oda is. Mindkettőnél fejlődött a kislány,  főleg a lovaglás, az sokat ad neki. A lovaglás hatása látszott meg gyorsan, illetve a vizi terápiák eredménye volt kézzelfogható, viszonylag hamar. … Főleg, hogy ilyen “könnyen” megy ez, nem izzadsz vért, nem sír senki, könnyedén tudod csinálni. Hát nem ehhez vagyunk szokva, mi SÜNI (Sajátosan Ügyes Nevelést Igénylő) szülők.”

12. hét:
“Ma az én okos kislányom végigmutogatta a testrészeit az ujjával. A hajnak mondjuk az enyémet mutatta. Eddig is tudtam, hogy tudja, de még sosem sikerült rávennem, hogy egyben, ilyen kedvvel partner legyen ebben. Fog, haj, lábujj, pocak, nuni, könyök, szem, fül, nózi. A köldököt, hónalj, sarkat át kell vennünk még. A lábát másként kezeli. Észrevette, hogy van lába. Ül a kanapén hanyatt dőlve, hátát megtámasztva, majd felemeli a lábát nyújtva, és a hajlatát megfogja a két kezével. Jobban odafigyel a lábára járás közben, előtte sokat esett, most ezek száma csökkent. A gerinc melletti izmok láthatóbbak, eddig ezek el voltak laposodva. Magától, ha kedvet kap, akkor önállóan végzi a kézrekreációs feladatokat. Kézfej határozottan tónusosabb, kisujj még befelé görbül. Magától ugrál, úgy, hogy a kezem csak óvatosan érinti, de a mozgásra nem segítek rá direktben. Mostantól nagyobb sétákat tesz, amiket jobban bír, mivel nőtt az állóképessége is. ”

Riport (7 perc) a “Finommotorika mérése kézformákkal” kiadványról: (Hír TV)
https://tevagyajel.hu/hir-tv-s-riport-a-pkk-modszeren-alapulo-kezrekreacio-kapcsan/