Azok, akik még nem hallottak a babajelbeszédről sokan szkeptikusak. Legtöbbször az alábbi kételyeket fogalmazzák meg: Biztosan meg lehet tanítani a babákkal a jeleket? Olyan hihetetlennek tűnik. Nem-e csak szimpla utánzásról

Minden gyermek más és más (a testvérek is!). Mások a szokásaik, más a kedvenc ételük, miért is várnánk el, hogy egy időben jeleljenek vissza? Lehet, hogy az ismerősünk már büszkén számol

Pár hete párom talált egy cikket, melyben arról adnak hírt, hogy egy majom a jelbeszéd jeleit használva kommunikál. Elgondolkodtam, hogy vajon eddig hány majom lehetett erre képes? Miket tudtak kifejezni? Kicsit

Minket, felnőtteket már nem tölt el túl nagy izgalommal, ha meglátunk egy-egy cicát, kutyát, vagy madarat az utcán. De gondoljunk csak bele, hogy a kicsi gyermek számára ez mekkora élmény.

Fontos, hogy a babák milyen érzésekkel jönnek e világra. A csecsemők, amikor kibújnak az édesanyjuk pocakjából, akkor azt szokták „elvárni”, hogy felsírjanak. Bizonyára ennek meg van az oka, de én elgondolkodtam egy csöppet ezen.

Az elmúlt hetekben próbáltunk a legkisebb családtag, Kristóf szokásait minél jobban kiismerni. Úgy néz ki, hogy szerencsénk van, mivel így 6 hét eltelte után talán már mondhatom, hogy fiunk nem a „sokat sírós, hasfájós” babák közé

A történet 2014 tavaszán kezdődött, amikor második kislányommal, Izabellával elkezdtünk jelelni. Már ekkor éreztem, hogy itt sokkal többről van szó, mint egy újabb babás-mamás elfoglaltságról…mi tagadás, szerelem volt ez első látásra! Ezt követte