Ígértem Krisztinek, hogy én is válaszolok a „Mit jelel a te babád?” kérdésére. Nos, az én fiam már nem baba, így hoztam egy régi írásom és azt egészítettem ki a mostani jelelős élményeinkkel.

„A babák okosabbak, mint gondolnánk!” Ezt megtudhatjuk a babajelbeszéd segítségével, amikor a kicsiny kezek „beszélni” kezdenek…

A babajelbeszédnek számtalan egyéb előnye mellett nekem a legcsodálatosabb az volt, hogy képes voltam bepillantani a beszélni még nem tudó babám gondolataiba, megtudhattam, mi az, ami különösen foglalkoztatja. Felhívta a természet szépségeire a figyelmem azzal, hogy jelelte a „HOLD”-at, amikor én csak a napi feladataimmal voltam elfoglalva, és észre sem vettem a Hold feljöttét. Megtudhattam, hogy milyen okos is valójában a babám, amikor következetesen és pontosan jelelte a „CSILLAGOK”-at az égen, és a sötét égbolton haladó csillagszerű pöttyöt pedig „REPÜLŐ”-nek. Megtudhattam, hogy milyen apró részleteket megfigyel és határozottan felismer egy könyvből olyan pici korában, amikor még nem beszélt. Fejből szoktam neki történeteket mesélni az esti altatásnál, de volt olyan családtagom, aki azt kérdezte, hogy „Minek? Úgysem érti, túl pici még hozzá”. A fiam erre teljesen rácáfolt, amikor egyik este éppen énekkel altattam, mondta nekem, hogy „me-me” (értsd.: mese) és jelelte a „LOVAT”, vagyis a jelek segítségével közölte velem, hogy már ne énekeljek annyit, hanem meséljek, és az a mese a pónilóról szóljon! Fantasztikus érzés volt ilyen intenzíven kommunikálni a fiammal.

A babajelek segítségével a csecsemők és tipegők képesek „beszélni” a múltról, vagy nem jelenlévő tárgyakról is. A babáinkat nem ítéljük passzivitásra olyankor, amikor meséljük a nagyszülőknek, hogy jártunk ám az állatkertben néhány nappal ezelőtt, mert a még beszélni nem tudó gyermekünk is bekapcsolódhat a társalgásba. A kisfiam jelelte, hogy „MAJOM”, „FOGAT MOSNI”, vagyis láttunk majmot, aki egy fadarabbal piszkálta a fogát, és még akkor beszéltünk róla, hogy biztos fogat mos. Jelelte a „MACKÓT”, aki „ALUDT”, vagyis nem is láttuk a medvét, mert biztos aludt és a „TIGRIST”, aki „FÜRDÖTT”: épp akkor ment be a vízbe. Határtalan élmény volt így „beszélgetni”  mind a nagyszülőknek, mind a fiunknak!

Másfél évesen kezdett el beszélni a fiam, akkor kb. 100 jelet ismert már, amelyek segítették abban, hogy a beszéd előtt is hatékonyabban kifejezhesse igényeit, szükségleteit, érzelmeit, elmondhassa „gondolatait.”

Ma már iskolás a fiam, és a jelek még mindig felbukkannak. Korábban még az angol nyelv elsajátításában is segítségül hívtuk. Ma elsősorban titkos nyelvként használja, ha valamit szeretne elérni, például az apja háta mögött próbál rávenni engem a további adag fagyira a „KÉREK MÉG FAGYIT” jeleivel. Mellesleg a nyaralásunk alkalmával ez a mondat napi szinten előjött. Akkor is jól jönnek a jelek, ha nem tudunk valamiért beszélni. Például egyszer elvittem a fiam egy olyan színházi előadásra, amely felnőtteknek szólt. Kértem, hogy ha unja, akkor csak jelelje, hogy „MENJÜNK HAZA”. Így egyáltalán nem volt nyűgös, hiszen a kezébe kapott egy eszközt, hogy bármikor csendben jelezze, ha elég volt. A legtöbbet előforduló jel manapság a SZERETLEK jele, ezt gyakran mutatja nekem, ha ki akar engesztelni, vagy csak úgy, ha jó kedve van.

Zentai Kata
a Beszélő Babakezek program vezetője

Zentai Kata babajelelős blogja itt elérhető el, olvass bele!